„Az illatoknak nincs neme. A parfümök világában minden megengedett, ami örömöt okoz.” (Jacques Cavallier). A parfüm nemcsak a mindennapok fontos kiegészítője, hanem nagyon sok bölcsesség, érdekes megállapítás is született a „közreműködésével”, hiszen számos ismert és kevésbé ismert személyiséget is megihletett. Hosszú utat bejárt ez a fantasztikus illatszer, ameddig a mai „formáját” elérte. Minden kornak megvolt és megvan a saját története, stílusa, jól meghatározott módija, úgy a ruha és lábbeli viseletben, frizurában, mint az illatszerek világában. Keleten az illatos növények már a középkorban az érzéki örömök „ígéretét” , a csábítást hordozták, míg Európában a különböző fertőző betegségek kezelésére és megelőzésére használták, ugyanis a középkori egyház mélységesen elítélte az alkimistákat. Azonban az egyház intelmeit figyelmen kívül hagyva, a korabeli urak és hölgyek élvezettel merültek az illatos fürdővízbe és az illatok használata egy teljesen új életstílust vezetett be. A Reneszánsz időszak alatt az olasz és spanyol parfümkészítők hazájukat elhagyva, Párizsban nyitottak üzletet. Nagyot „ugorva” az időben, a XX. század elején, a 20-as, 30-as években, a női emancipáció idején, a parfümök világában a frissesség és energia hódított. A II. világháború utáni évek is nagy változást hoztak az illatszerek terén, a tervezők megalkották az „egyéniségek illatát”, így mindenki választhatott a saját életstílusának, nemének megfelelő parfümöt. Ezután már szinte minden évtizednek megvolt a „saját” illatszere a nagy „klasszikusok” és örök kedvencek mellett. A természet (tenger, virágok és egyéb növények) illatai mellett, bizonyos parfümök a gyermekkorra emlékeztetnek, összekapcsolva a szaglást, ízlést és emlékeket, megérintve nemcsak a fizikai érzékszerveket, hanem a lélek legbelső „magját” is. Napjainkban a világhálónak köszönhetően egyszerűen, kényelmesen beszerezhető a kedvenc parfüm, amely „gyökerének” felfedezése érdekes utazást ígér az erre kíváncsiak számára.
